Szabó T. Attila névtani kutatásai
- miként Balassa Iván is megállapítja - sok ponton
kapcsolódnak a történelemhez,
településtörténethez, történeti földrajzhoz,
néprajzhoz stb. Ez az a tudományterület, melyet
egész életén át művelt, és ahol nemcsak
kiemelkedő eredményeket ért el, hanem ma is
követhető módszereket dolgozott ki. A
helynévkutatásban nem csupán az elméleti kérdések
sokaságára mutatott rá (a Magyar Nyelvben
megjelent több mint kétszáz kisebb-nagyobb
cikkének fele a helynevekkel van kapcsolatban),
hanem máig érvényes útmutatást fogalmazott meg a
helyszíni gyűjtéshez is. Ennek bizonyítására elég
A helynévgyűjtés jelentősége (MNy. 30: 160-80) és
a Miért és hogyan gyűjtsünk helyneveket?
(Népművelési Füzetek 4. sz.) című napjainkban is
sokat forgatott tanulmányaira hivatkozni. Az elvei
alapján folytatott erdélyi helynévgyűjtő munkának
- melyet ő és az általa nevelt fiatal gyűjtőgárda
végzett - már a kezdet éveiben is imponáló
eredményei voltak. Ezekről a Magyar Népnyelvben
olvashatunk összegző áttekintést (3: 311-2, 4:
476-9). Szabó T. Attila itthoni hatása a
Csűry-iskola helynévgyűjtő tevékenységében is
kimutatható, hiszen a bihari térségben főként az
ő útmutatója alapján folyt a helynévgyűjtés. De
hatása az 1960-as években kibontakozó
helynévgyűjtő mozgalomban is fellelhető.
Tegyük hozzá ehhez, az utóbbi években
tapasztalható megtorpanás azonban aligha töltené
el büszkeséggel. Az 1940-es évektől élete végéig
gyarapított Erdélyi Helytörténeti Adattár
nagyszerű terve ugyan még nem valósult meg, de az
egyes becslések szerint az egy milliót is
meghaladó adatmennyiség megvan és várja, hogy
kötetekké rendeződve a kutatás rendelkezésére
álljon. Cédulaanyagának egy részét Szabó T.
Attila az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárba is
beépítette. De jelentős eredményeket ért el a
személynévkutatásban is, különösen értékesek, ha
egyáltalán tehetünk ilyen megszorítást, a
becenevekkel foglalkozó dolgozatai, így pl. A
kolozsvári becenevek a XVI-XIX. században
(NytudÉrt. 59. sz.), A magyar becenevek
alakulásmódjairól (NyIrK. 10: 275-8, MNy. 64:
205-6). Névtudományi munkásságának jelentőségét
Kálmán Béla
tömören így fogalmazta meg: "Szabó T. Attila
szervezte önálló tudományággá a névtant a magyar
nyelvterületen" (MNy. 84: 5,
Balassa
67-78).
Szabó T. Attila életművének másik
csúcspontját a nyelvjáráskutatás és az ahhoz
kapcsolódó nyelvatlaszmunka jelenti.
Miként egykori tanítványa,
Benkő Loránd írja: "A magyar
nyelvjáráskutatás Csűry Bálint kezdeményezte
megújhodásának, fellendülésének Szabó T. Attila
volt az erdélyi úttörője" (MNy. 62: 121). Nevéhez
fűződik az első magyar megjelent nyelvatlasz
"Huszonöt lap Kolozsvár és környéke népnyelvi
térképé"-ből (Gálffy
Mózes és
Márton Gyula
társszerzőkkel, Kolozsvár 1944. Erdélyi
Tudományos Füzetek 181). Programjai közül talán
legfontosabb a csángó kutatás volt, amely az
1930-ban Csűryvel közösen tett csángó
gyűjtőútjával vette kezdetét. A csángó
nyelvföldrajzi kutatást Szabó T. Attila és
munkatársai (Márton Gyula, Gálffy Mózes, Nagy
Jenő, Murádin László, Vámszer Márta és mások) a
Kolozsvár környékén már bevált kérdőívvel
végezték. Ennek eredményeként még nyilvánvalóbbá
vált, hogy a csángóság nem egységes, hanem az
északi csángók (Szabófalva és környéke), a déli
csángók (Bogdánfalva és környéke), illetve a
székelyes csángók csoportjára oszlik. E
kutatóprogram betetőzése A moldvai csángó
nyelvjárás atlasza. E munka irányítását Szabó T.
Attilától később Márton Gyula vette át. 1969-re a
csángó atlasz kézirata már készen áll, de
kiadására Romániában nem kerülhetett sor. Az
atlasz 1991-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság
kiadásában látott napvilágot a kéziratos térképek
egyszerű sokszorosításával (MNyTK. 193.
sz.). A másik nagy vállalkozásnak, A Romániai
Magyar Nyelvatlasznak a munkálatai az 1950-es
években kezdődtek. Kérdőívébe a Kolozsvár
környéki, a csángó és a fekete-Körös-völgyi atlasz
kérdései mellett a Magyar Nyelvjárások Atlaszáét
is beépítették. Az atlasz munkálatainak
történetéről, nehézségeiről a nyelvatlasz első
kötetének megjelenése kapcsán is olvashatunk (Juhász
: MNy. 93: 199, Deme:
MNy. 93: 235). Ennek summázata, hogy a háromtagú
gyűjtőgárdából politikai okokból koholt vádakkal
eltávolították Gazda Ferencet, majd Nagy Jenőt,
így az egész munka Murádin Lászlóra hárult, aki
1959-1967 között egyedül gyűjtötte össze a
hatalmas adatmennyiséget. Az anyag kiadása a
Magyar Nyelvtudományi Társaság gondozásában
Juhász Dezső irányításával Magyarországon
történik. Eddig két kötet jelent meg (Budapest
1995, 1996). E két kiemelt programon kívül még
számos nyelvföldrajzi vállalkozás folyt
Erdélyben. 1949-1975 között a kolozsvári
nyelvészeti iskola 12 tájnyelvi atlasz anyagát
gyűjtötte össze. Munkálataikban Szabó T. Attila
tevőlegesen már nem vett részt, de szellemi
irányítóként, tanácsadóként igen. (Nyelvföldrajzi
elképzeléseit főként Márton Gyula vitte és
fejlesztette tovább.) A magyar nyelv kutatásának
szempontjából felbecsülhetetlen értékű anyag
kiadását az utóbbi években az Akadémiai Kiadó és a
Magyar Nyelvtudományi Társaság kezdte el (87-8).
Az eddig említetteken kívül a
szerző szól az életmű másik csúcsát jelentő
Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárról is (98-108),
melynek anyagát Szabó T. Attila évtizedeken át
gyűjtötte, s amelynek jelentőségét
Benkő Samu, az erdélyi művelődéstörténet kiemelkedő tudósa
így fogalmazta meg: "...a Tár amellett, hogy több
szaktudomány nélkülözhetetlen munkaeszköze,
«olvasmánynak is remek», mert a szaktudományban
járatlan olvasó is úgy veheti kézbe és
forgathatja, hogy az nemcsak tájékoztatja egy-egy
szónak a múltjáról, hanem a sok példamondatnak
köszönhetően a felhalmozott nyelvi szépségekben
gyönyörködhet is...". De a nyelvtörténet és a szófejtés
tudósának is szentel egy fejezetrészt a szerző
csakúgy, mint a nyelvművelőnek, aki a
tanítónő édesanya hatására korán elkötelezte magát
a magyar nyelv ápolásának ügye mellett. Vallotta,
hogy kisebbségi körülmények között nemcsak a
nyelvművelés parancsoló feladat, hanem az
eredmények minél szélesebb körben történő
terjesztése is.
(Kálnási
Árpád,
a Balassa Iván: Szabó T.
Attila. (1906-1987). Püski, Budapest, 1996. című
könyv recenziója) |