SzTANyI
RO   EN | SzTANyI | Szabó T. AttilaGo | TevékenységünkGo | MunkatársainkGo | PartnerintézményekGo |
Kezdőoldal
Szabó T. Attila
Életútja
Munkássága
  Ki volt Szabó T. Attila?

 
Életútja
Nagy elődök nyomdokain indulhatott el a fiatal Szabó T. Attila, amikor ki­sebb kitérők után (teológiai tanulmányok, rövid lelkészi szolgálat, irodalmi pró­bálkozások stb.) végül az anyanyelv "búvárlata" mellett döntött. Sylvester Jánostól Aranka Györgyön, Kriza Jánoson át hosszú a sor a közvetlen személyes hatást gyakorló erdélyi tudósokig, Kelemen Lajosig és Csűry Bálintig. Előbbitől a levéltári kutatás titkait, a pontosságot és igényességet sajátította el. Csűry Bálint (ekkortájt a Kolozsvári Református Kollégium tanára) a népnyelvkutatás elméletén kívül a gyakorlati terepmunkával ismertette meg. 1930 nyarán a moldvai csángókhoz tett közös gyűjtőútjukon érzékelte először Szabó T. Attila "a népi élet és a népi műveltség nyelvi anyagának nemzeti jelentőségét" (MNny. 3: 306). Kapcsolatuk Csűry Debrecenbe kerülése után sem szakadt meg. 1935-ben Csűry készítette elő Szabó T. Attila doktori szigorlatát (Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI-XIX. században), ő volt egyik vizsgáztatója is. A 30-as években a Csűry-iskola és az erdélyi népnyelvkutatók között, akik szinte kivétel nélkül Szabó T. Attila tanítványai, munkatársai voltak, szoros munkakapcsolat alakult ki. A Magyar Népnyelv, amíg tehette, fórumot biztosí­tott az erdélyi kutatóknak (l. az évkönyv I-IV. számait). Szabó T. Attila 1940 végén Csűrytől kért az akkor már általa vezetett kolozsvári Magyar Nyelvészeti Tanszékre egy frissen végzett nyelvjáráskutatót. Csűry választása Balassa Ivánra esett, őt később Imre Samu váltotta fel. Az ugyancsak ekkortájt alakult Erdélyi Tudományos Intézet, illetve annak Szabó T. Attila irányításával tevékenykedő nyelvészeti osztálya Csűry népnyelvkutató elveit igyekezett az ottani körülmé­nyekhez igazítva megvalósítani, továbbfejleszteni. Joggal írhatta tehát később (1966. június 18-án) egy Balassa Ivánhoz küldött levelében: "...talán leghálá­sabban magam őriztem, őriztettem meg az ő emlékét, magam igyekeztem talán legragaszkodóbban tovább éltetni az ő rendkívüli emberi és tudósi értékeit, nyelvjáráskutató elveit. És ha ma Csűry szellemi utódait keresik, talán legjogosabban Kolozsvár és nem másfelé kell mutatni" (24-6).

 
Tudományos munkássága

Szabó T. Attila névtani kutatásai - miként Balassa Iván is megállapítja - sok ponton kapcsolódnak a történelemhez, településtörténethez, történeti földrajzhoz, néprajzhoz stb. Ez az a tudományterület, melyet egész életén át művelt, és ahol nemcsak kiemelkedő eredményeket ért el, hanem ma is követhető módszereket dolgozott ki. A helynévkutatásban nem csupán az elméleti kérdések sokaságára mutatott rá (a Magyar Nyelvben megjelent több mint kétszáz kisebb-nagyobb cikkének fele a helynevekkel van kapcsolatban), hanem máig érvényes útmutatást fogalmazott meg a helyszíni gyűjtéshez is. Ennek bizonyítására elég A helynévgyűjtés jelentősége (MNy. 30: 160-80) és a Miért és hogyan gyűjtsünk helyneveket? (Népművelési Füzetek 4. sz.) című napjainkban is sokat forgatott tanulmányaira hivatkozni. Az elvei alapján folytatott erdélyi helynévgyűjtő munkának - melyet ő és az általa nevelt fiatal gyűjtőgárda végzett - már a kezdet éveiben is imponáló eredményei voltak. Ezekről a Magyar Népnyelvben olvashatunk összegző áttekintést (3: 311-2, 4: 476-9). Szabó T. Attila itthoni hatása a Csűry-iskola helynévgyűjtő tevékenységében is kimutatható, hiszen a bihari térségben főként az ő útmutatója alapján folyt a helynévgyűjtés. De hatása az 1960-as években kibontakozó helynévgyűjtő moz­galomban is fellelhető. Tegyük hozzá ehhez, az utóbbi években tapasztalható megtorpanás azonban aligha töltené el büszkeséggel. Az 1940-es évektől élete végéig gyarapított Erdélyi Helytörténeti Adattár nagyszerű terve ugyan még nem valósult meg, de az egyes becslések szerint az egy milliót is meghaladó adatmennyiség megvan és várja, hogy kötetekké rendeződve a kutatás rendelkezésére álljon. Cédulaanyagának egy részét Szabó T. Attila az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárba is beépítette. De jelentős eredményeket ért el a személynévkutatásban is, különösen értékesek, ha egyáltalán tehetünk ilyen megszorítást, a becenevekkel foglalkozó dolgozatai, így pl. A kolozsvári becenevek a XVI-XIX. században (NytudÉrt. 59. sz.), A magyar becenevek alakulásmódjairól (NyIrK. 10: 275-8, MNy. 64: 205-6). Névtudományi munkásságának jelentőségét Kálmán Béla tömören így fogalmazta meg: "Szabó T. Attila szervezte önálló tudományággá a névtant a magyar nyelvterületen" (MNy. 84: 5, Balassa 67-78).

Szabó T. Attila életművének másik csúcspontját a nyelvjáráskutatás és az ahhoz kapcsolódó nyelvatlaszmunka jelenti. Miként egykori tanítványa, Benkő Loránd írja: "A magyar nyelvjáráskutatás Csűry Bálint kezdeményezte megújhodásának, fellendülésének Szabó T. Attila volt az erdélyi úttörője" (MNy. 62: 121). Nevéhez fűződik az első magyar megjelent nyelvatlasz "Huszonöt lap Kolozsvár és környéke népnyelvi térképé"-ből (Gálffy Mózes és Márton Gyula társszerzőkkel, Kolozsvár 1944. Erdélyi Tudományos Füzetek 181). Programjai közül talán legfontosabb a csángó kutatás volt, amely az 1930-ban Csűryvel közösen tett csángó gyűjtőútjával vette kezdetét. A csángó nyelvföldrajzi kutatást Szabó T. Attila és munkatársai (Márton Gyula, Gálffy Mózes, Nagy Jenő, Murádin László, Vámszer Márta és mások) a Kolozsvár környékén már bevált kérdőívvel végezték. Ennek eredményeként még nyilvánvalóbbá vált, hogy a csángóság nem egységes, hanem az északi csángók (Szabófalva és környéke), a déli csángók (Bogdánfalva és környéke), illetve a székelyes csángók csoportjára oszlik. E kutatóprogram betetőzése A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. E munka irányítását Szabó T. Attilától később Márton Gyula vette át. 1969-re a csángó atlasz kézirata már készen áll, de kiadására Romániában nem kerülhetett sor. Az atlasz 1991-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadásában látott napvilágot a kéziratos térképek egyszerű sokszorosításával (MNyTK. 193. sz.). A másik nagy vállalkozásnak, A Romániai Magyar Nyelvatlasznak a munkálatai az 1950-es években kezdődtek. Kérdőívébe a Kolozsvár környéki, a csángó és a fekete-Körös-völgyi atlasz kérdései mellett a Magyar Nyelvjárások Atlaszáét is beépítették. Az atlasz munkálatainak történetéről, nehézségeiről a nyelvatlasz első kötetének megjelenése kapcsán is olvashatunk (Juhász : MNy. 93: 199, Deme: MNy. 93: 235). Ennek summázata, hogy a háromtagú gyűjtőgárdából politikai okokból koholt vádakkal eltávolították Gazda Ferencet, majd Nagy Jenőt, így az egész munka Murádin Lászlóra há­rult, aki 1959-1967 között egyedül gyűjtötte össze a hatalmas adatmennyiséget. Az anyag kiadása a Magyar Nyelvtudományi Társaság gondozásában Juhász Dezső irányításával Magyarországon történik. Eddig két kötet jelent meg (Budapest 1995, 1996). E két kiemelt programon kívül még számos nyelvföldrajzi vállalkozás folyt Erdélyben. 1949-1975 között a kolozsvári nyelvészeti iskola 12 tájnyelvi atlasz anyagát gyűjtötte össze. Munkálataikban Szabó T. Attila tevőlegesen már nem vett részt, de szellemi irányítóként, tanácsadóként igen. (Nyelvföldrajzi elképzeléseit főként Márton Gyula vitte és fejlesztette tovább.) A magyar nyelv kutatásának szempontjából felbecsülhetetlen értékű anyag kiadását az utóbbi években az Akadémiai Kiadó és a Magyar Nyelvtudományi Társaság kezdte el (87-8).

Az eddig említetteken kívül a szerző szól az életmű másik csúcsát jelentő Er­délyi Magyar Szótörténeti Tárról is (98-108), melynek anyagát Szabó T. Attila évtizedeken át gyűjtötte, s amelynek jelentőségét Benkő Samu, az erdélyi művelődéstörténet kiemelkedő tudósa így fogalmazta meg: "...a Tár amellett, hogy több szaktudomány nélkülözhetetlen munkaeszköze, «olvasmánynak is remek», mert a szaktudományban járatlan olvasó is úgy veheti kézbe és forgathatja, hogy az nemcsak tájékoztatja egy-egy szónak a múltjáról, hanem a sok példamondatnak köszönhetően a felhalmozott nyelvi szépségekben gyönyörködhet is...". De a nyelvtörténet és a szófejtés tudósának is szentel egy fejezetrészt a szerző csakúgy, mint a nyelvművelőnek, aki a tanítónő édesanya hatására korán elkötelezte magát a magyar nyelv ápolásának ügye mellett. Vallotta, hogy kisebbségi körülmények között nemcsak a nyelvművelés parancsoló feladat, hanem az eredmények minél szélesebb körben történő terjesztése is.

(Kálnási Árpád, a Balassa Iván:  Szabó T. Attila. (1906-1987). Püski, Budapest, 1996. című könyv recenziója)